Sport = sérülés???

Az aktív mozgás előnyös hatásait mindenki ismeri, de a gyakran kikerülhetetlen sérülések, kialakuló bántalmak komoly kockázattal járnak. A legtöbb sérülésnek gyors a gyógyulása, mint pl. a bokaficam, de ki- és kiújulva megkeserítheti a sportoló életét.

A sérülésekre – orvosi oldalról – sokszor a pihentetés az egyetlen javasolt terápia, és a rehabilitáció szóba sem kerül. A pihentetés gyógyító erejét valóban nem szabad alábecsülni, azonban ez önmagában is gyengíti az ízületek stabilitását. A legtöbb sérülés okaként pedig éppen az ízületek instabilitását kell megállapítanunk.

Az ízületek stabilitásában aktív és passzív elemek, ún. stabilizátorok vesznek részt. Leegyszerűsítve a passzív elemek az ízületet alkotó csontok és a rögzítő szalagok, míg az aktív elemek az izmok. A boka esetében a bokaszalagok, a csontos bokavilla, valamint a kengyel izomzat együttműködve akadályozza meg a ficamot. Képszerűen a belboka és a külboka mellet futó izmok fordítják ki és a -be a bokát. Ha befelé billen boka, akkor a kifelé fordító izmok összehúzódása fékezi a mozgást, stabilizálva az ízületet.

Pihentetéskor a tartóizmok ereje is csökken. Sőt, talán még ennél is fontosabb, hogy a tudattalan, gyors reagálású stabilizáló reflexek ellanyhulnak. Ezek a reflexek teszik lehetővé, hogy a másodperc tört része alatt finoman korrigálják a stabilizáló izmokat. A gerendán szaltózó tornászlányok és a spiccen forgó balerinák sem születnek a tudásukkal, sok gyakorlással, állandó edzéssel kellett kifejleszteniük, finomítaniuk a stabilizáló reflexeiket.

A rehabilitáció ugyanakkor csak az ‘eredeti’ állapotot hozza vissza. Természetes megelőzés nélkül, ugyanolyan stabilizátorokkal csak idő kérdése a következő sérülés.

Az ún. PREHAB szemlélet, vagyis a preventív rehabilitáció, kiterjeszti a rehabilitációt az újonnan bekövetkező sérülés megelőzésére.

Ebben segít Stúdiónk! Jelentkezz felmérő óránkra!